Tiszafüred rövid története

Tiszafüred napjainkban tipikus alföldi kisváros, több megyére kiterjedő vonzáskörzettel. Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti sarkában, a Tisza-tó és a Hortobágy közötti területen található. A régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy a neopaleolítikum óta lakott hely.
Füred neve oklevélben első ízben 1273-ban fordult elő. A település jóval korábban is jelentős hely lehetett, mivel a tiszafüredi református templom restaurálása során a templom délke¬leti oldalfalában a Közép-Tiszavidék egyik legnagyobb XIII. század elején épült román stílusú templomát sikerült feltárni. Füred 1198-ig valószínűleg királyi birtok, 1198-től 1536-ig a váradi püspök halászfalva volt. Ekkor kapta Füredet Szemere Sebestyén adományul János királytól. Ettől kezdve a Szemere család, illetve leszármazottaik birtokolták a települést. A török hódoltság idején a szolnoki szandzsák területéhez tartozott, ebben az időszakban többször elnéptelenedett, a Rákóczi-szabadságharc alatt a rácok perzselték fel, de minden alkalommal egy-két éven belül újranépesedett.
1701-ben a falu jogi helyzetét három évtizedre befolyásoló jogi aktusra került sor. Az földesúri család Erdélyben élő ága Tiszafüred egyik felét eladta az itt élő jobbágyoknak. A falu a Dél-Borsodból és Szabolcs megyéből menekülő szökött kálvinista jobbágyok gyűjtőhelye lett. Az adásvétel következtében önállóságuk némileg a szabad nemesi községekéhez hasonlított, ez a földesúri terhek alól való mentességben, a bírák és elöljárók szabad választásából, a határ felével való szabad rendelkezésből, a királyi kisebb haszonvételek egy részének, a rév-, a malom- és a mészárszéktartásnak, a kocsmáltatásnak, a vadászati és halászati jognak a tényleges szabad birtoklásából állott. 1733-ban a földes-urak leszármazottai visszakövetelték a birtokrészüket. A füredi jobbágyok kénytelenek voltak velük kiegyezni. Fokozatosan süllyedtek vissza a jobbágysorba, elvesztve korábbi kiváltságaikat.
1746-tól említik Füredet mezővárosként, ebben az időben szerezte a vásártartás jogát is. A II. József idején végrehajtott népszámlálás adatai szerint a város jogi népessége 3499 fő, ebből 104 nemes, 63 polgár, 115 paraszt, 468 zsellér. A lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból élt. A XVIII. század elején elsősorban az állattenyésztés dominált, fokozatosan hódított tért a földművelés, a szántó terület nagysága egyre nőtt a legelő rovására.
A föld minősége meglehetősen rossz, a termésátlagok sokáig alacsonyak voltak. Fényes Elek XIX. századi leírása szerint Füreden a burgonya és a rozs kivételével mindent termesztettek. Az állattenyésztésen belül ekkor a szarvasmarha, a juh és a sertés tartása dominált. Az 1900-as évektől lesz nagyobb jelentősége a takarmányrépa-, a kukorica-, és a lucernatermesztésnek, összefüggésben a belterjesebbé váló állattenyésztéssel.
Céhek létrejöttéről csak a XIX. század elejéről van tudomásunk, 1817-ben alakult a csizmadia, szabó és szűcs, majd 1841-ben az asztalos, lakatos, molnár, ács, selyemszövő, kelmefestő, majd a kovács és kerékgyártó céh. A XIX.század második felében a tiszafüredi fazekasok tettek hírnévre szert. A céhek megszűnése után, 1876-ban jöttek létre a különböző mesterségek ipartársaságai, majd 1889-ben a Tiszafüredi Ipartestület. A város ipara hosszú ideig fejletlen, elsősorban a helyi lakosság szükségleteit elégítette ki.
Füred a XIX. század második felében vált a tiszai járás gazdasági életének, sőt a járás és a megye határain is túllépő vonzáskörzetnek az ipari és kereskedelmi központjává. A település polgári fejlődése a század végén gyorsul fel, a legfontosabb az 1891-ben átadott Debrecen-Füzesabony közötti és az 1896-ban elkészült Tiszafüred-Karcag vasútvonal, az állandó Tisza-híd, és a jó minőségű közút megépülése volt. 1888-ban indult az első állandó hetilap, amely különböző címeken 1914-ig jelent meg. Ugyanabban az esztendőben alapították az első hitelintézetet. Ekkor kezdett működni a posta, fontos járási hivatalok települtek Füredre.
A legtöbb egyesület is ebben az időszakban működött a városban, közöttük a Múzeum- és Könyvtáregylet (1896), a Törzs(úri)kaszinó (1897),a Polgári Kaszinó (1893), Torna Club (1913). Az élénk társasági életet a korabeli helyi sajtóból tudjuk rekonstruálni.
A város lakossága folyamatosan nőtt, 1880-ban 1243 lakóházban 6846 lakos élt , 1900-ban 8643 , 1920-ban 9543 , 1940-ben 10.666 volt az itt élők száma. A település hatalmas, 26-28.000 ezer holdas határral rendelkezett, ezért a lakosság egy része a környező tanyákon élt.
A viszonylagos polgári fejlődés az első világháborúig tartott. A Tanácsköztársaság rövid időszaka után a román megszállás 1920 februárjában ért véget. Ezután Füred már nem tudta visszaszerezni korábbi jó megyei pozícióit. A lakosság életszínvonala csak 1929-ben haladta meg a háború előtti szintet, majd a gazdasági világválság ismét kedvezőtlen hatást gyakorolt a település gazdasági életére. A kevés ipari vállalat és az 1888-ban alakult Tiszafüredi Takarékpénztár Rt. is ekkor ment végleg tönkre. A második világháború Füred lakossága számára 1944.október végén ért véget.

Irodalom

[1]Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában.I.Bp.1890.

[1]Adatok Szolnok megye történetéből.II.Szolnok,1989,Szolnok Megyei Levéltár.387 l.

[1] uo. 389-390 l.

[1] Dányi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-87).Bp.1960.66-67 l.

[1] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára.Pest.1851. I. 28 l.

[1] Dobrossy György: Tiszafüred az ellenforradalmi  rendszer időszakában .Tiszafüredi  tanulmányok 2. Szolnok,1986. 38 l.

[1] Adatok Szolnok megye történetéből II. 402 l.

[1] A magyar korona országaiban az 1881.év elején végrehajtott népszámlálás.KSH.Bp.1882,111 l.

[1] A magyar korona országainak 1900.évi népszámlálása.I.KSH.1902. 191 l.

[1] 1920. évi népszámlálás.I.rész.A népesség főbb adatai. Bp.1923,KSH. 86 l.

[1] 1941. évi népszámlálás.Demográfiai adatok községek szerint.Bp.1947,KSH. 542 l.

Orbánné Szegő Ágnes, 1995, in A TISZAFÜREDI ZSIDÓSÁG  TÖRTÉNETE ÉS DEMOGRÁFIÁJA, Füredi Kaszinó Egyesület, Tiszafüred